Benedictus (Áldott)
(Zakariás hálaéneke - Lk 1,67-79)
Áldott az Úr, atyáink Istene,
mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.
Erős szabadítót támasztott minékünk szolgájának,
Dávidnak családjából.
Amint szólott a szentek szájával,
ősidők óta a próféták ajka által,
megszabadít az ellenség kezéből,
mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket;
atyáinkkal irgalmat gyakorol,
hogy szent szövetségére emlékezzék,
az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért;
hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből,
neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban
járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek,
a fölséges Isten prófétájának fognak mondani,
mert az Úr előtt jársz,
egyengetni az ő útját;
az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét,
hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük
Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból,
hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben
és halálos homályban ülnek,
lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Dicsőség...