Benedictus (Áldott)
(Zakariás hálaéneke - Lk 1,67-79)

Áldott az Úr, atyáink Istene,
mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.

Erős szabadítót támasztott minékünk szolgájának,
Dávidnak családjából.

Amint szólott a szentek szájával,
ősidők óta a próféták ajka által,

megszabadít az ellenség kezéből,
mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket;

atyáinkkal irgalmat gyakorol,
hogy szent szövetségére emlékezzék,

az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért;
hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből,

neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban
járjunk előtte napról napra, amíg élünk.

Téged pedig, gyermek,
a fölséges Isten prófétájának fognak mondani,

mert az Úr előtt jársz,
egyengetni az ő útját;

az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét,
hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük

Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból,

hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben
és halálos homályban ülnek,

lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.


Dicsőség...